Elég nagy kihagyás – és rengeteg történés – után, úgy éreztem itt az ideje leírni mindazt ami történt. 🙂
Nos, először is sikerült eladni a régi házat, találni rövid időn belül egy lakást és beköltözni. A régi ház eladásában egy nagyon kedves ingatlanos ismerősöm segített így pedig jó árért, kb fél év alatt sikerült rá vevőt taláni. Viszont a nagy öröm után ott volt az, hogy oké, akkor most van egy hónapom kiüríteni az egész házat éééés találni egy újat… Előre leszögezném ha nem lett volna ennyi családi és baráti segítségem szerintem sosem sikerült volna.
A régi ház egy 100 nm körüli családi ház volt, pincével,padlással,garázzsal, sufnival és két kerttel. És amint azt egy előző bejegyzésemben már meséltem, mivel sok a hely sok dolog úgy maradt ott, hogy “Elfér az, majd jó lesz valamire.” Az első héten kb. semmi kedvem nem volt még csak nekiállni se a sok cucc átnézésének. A második hétre pedig már teljesen bepánikoltam hogy evvel hónapok alatt sem lehet kész lenni, nem hogy 2 hét alatt :O
Ekkor segített be pár kedves ismerős, akik tudtak helyet találni a sok számomra felesleges bútornak illetve berendezési tárgynak. Én a lehető legkevesebb dolgot szerettem volna magammal vinni az új lakásba, csak azokat amire tényleg szükségem van. De a segítség ellenére is mire a fele bútort sikerült elpasszolni úgy tűnt hogy semmivel sincs kevesebb.
Ezért nekiálltam jófogásra feltenni mindent, illetve facebookon adok-veszek csoportokba. Bár az utóbbitól vártam nagyobb segítséget, mivel azt láttam hogy mások könnyedén találtak vevőt a dolgaikra, nekem egy cseppet sem segített. Akik rám írtak egyik sem volt komoly érdeklődő. Viszont a jófogáson szép számmal jöttek a vevők, bár itt is bőven volt akinek nem voltak komolyak a szándékai, és bár jeleztem hogy nekem 2 hetem van eladni, tehát csak akkor foglalja le ha tényleg elviszi, volt aki kijött, megbeszéltük hogy másnap 9-re ott vannak érte, és mondanom sem kell nem hogy nem jött el, a telefont sem vette fel és az üzeneteimre sem válaszolt. Ilyenkor próbáltam türelmes maradni, de sajnos a türelemre való képességem egyenes arányban csökkent a kiköltözés napjáig hátralévő idővel. A könyvgyűjteményünk felétől sajnos csak ingyen sikerült megvállnom, mert a könyvfelvásárló vagy kiválogatta volna a számára érdekes darabokat a többit pedig otthagyta volna, vagy azt mondta hogy elviszi mindent, de akkor nem tud fizetni érte. És mivel nem volt időm sokat ezen rágódni inkább úgy voltam vele hogy vigye az összeset amit én nem tudok magammal hozni.
Már a barátaim is jöttek segíteni összepakolni, és mikor már a dolgaim fele be volt dobozolva/zsákolva, kezdtem azt érezni hogy jé haladok is valamerre, onnan már egész könnyen ment. Az utolsó pár nap volt furcsa mikor még kellettek a dolgaim de már jóformán minden dobozokban volt és üres volt a ház. Így február végén az idő is elég hideg volt, és a bútorozatlan lakás nem segített túl sokat a lakás melegen tartásában, ezért a családomhoz mentem át az utolsó pár napra, hogy ne kelljen állandóan fűtenem azért hogy a 15 fokot megüsse a lakás…
Költözés előtti napra hozattunk egy hatalmas konténert a maradék lomtalanításra váró cuccnak, hogy még utolsó pillanatban azokat is elvigyék. Megvolt tehát az átadás, de én ott voltam még mindig lakás nélkül. Ugyanaz a kedves ingatlanos ismerősöm segített a keresésben is, de sajnos ez sem bizonyult könyebb dolognak. Leültünk és megbeszéltük, hogy mi az elképzelésem a lakást illetően, mi az ami számomra fontos, és ő ennek megfelelően leszűri nekem, és csak azokat mutatja amik szóbajöhetnek.
A dobozaimat addig szerencsére el tudtam helyezni az ő egyik hasyználaton kívüli szobájában, én pedig a családomnál maradtam átmenetileg amíg meg nem lesz a lakás. Persze ez csak átmeneti időszakra szólt, mert ha hónapokig nem találtam volna lakást kénytelen lettem volna kivenni egy albérletet, ezzel is növelve a kiadásaimat, úgyhogy azt kell mondanom tényleg nagyon nagy szerencsém volt hogy körübelül a kiköltözésem után 2-2,5 héttel már költöztem is be az új lakásba.
És akkor lássuk, hogy találtam lakást, milyet, és hogyan ment a beköltözés 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: